Electronic mail
A legalapvetőbb szolgáltatás, a legelső, amit az Interneten használtak, az elektronikus levelezés. Egy levelezőprogramOlyan program, amely elektronikus levelezésre szolgál. általában kényelmes kezelői és szerkesztői felületet biztosít, illetve az adott hálózati protokollnak megfelelően alakítja át a feladó üzenetét a hálózat által értelmezhető formátumra. A levelezőprogramoknak létezik szabadon terjeszthető, illetve jogdíjas típusa is. A legelterjedtebbek között találjuk a Thunderbird, az Outlook, a Pine, a PMail (Pegazus Mail), az Eudora és az Elm nevű programokat. (mail) segítségével szöveges állományt küldhetünk az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezőnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó Email címe általánosan a következőképpen épül fel:

felhasználói_név @ gépnév.domain_név.subdomain_név.ország(intézmény)azonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk.

Általánosan fogalmazva egy felhasználói név (username) és egy cím (domain) részből áll, a kettő között a @ jel található. Ez a “kukac” az angol “at” szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL (melyik gépen) található meg. Első változatát az ARPANETAz Amerikai Védelmi Minisztérium kutatóintézetében (Advanced Research Project Agency) a hatvanas években kifejlesztett távolsági számítógép-hálózat, amely 1969 decemberétől állt az egyetemek és a kutatóintézetek rendelkezésére. A fejlesztés célja a különböző katonai és kutatói szférák közötti nagy sebességű kommunikáció megteremtése volt.. Ez a projekt - és a később ebből megszületett hálózat - adta a mai Internet technikai megvalósításának alapját. Az 1960-as évek végén a Bolt, Beranek és Newman nevű cég nyerte meg a hálózat megépítésére kiírt pályázatot. Megtervezték a mai útvonal-választók (router) elődjét, majd ezeket az USA négy egyetemén (3 Kaliforniában, 1 Utahban) üzembe is helyezték. 1969 szeptember 2-án megszületett az ARPANET, amelyet akkor még telefonvonalak kötöttek össze. Mivel a számítógépes kommunikációban sokszor fordul elő az, hogy egy-két percig rengeteg a feldolgozni való adat, majd jó sokáig szinte semmi sem történik, ezért nem igazán szerencsés, ha két számítógép folyamatosan lefoglal egy vonalat. Ennek a problémának a feloldására irányultak a korai kutatások, majd így került kifejlesztésre az úgynevezett csomagkapcsolt hálózat. Ebben az esetben a kommunikáció úgy történik, hogy az adatokat kisebb csomagokra bontják, amelyek mindegyikét megfelelő azonosítással látják el (küldő címe, célállomás címe, stb.) Ezeket a csomagokat aztán a hálózat lebontja bitek sorozatára, amit a számítógépek a vonalra tesznek. A célállomások a bitekből és a csomagokból felépítik az eredeti üzenetet. Az ARPANET fejlesztését erősen befolyásolták katonai célok is. Egyrészt hardver-független protokollok, másrészt olyan hálózat kifejlesztését kívánták, amely egy esetleges csapásmérő támadás után is üzemképes marad. A sikeres kutatómunka eredményét egy 1978-ban végrehajtott teszttel mutatták be, amelyben egy kaliforniai autópályán haladó kamionban elhelyezett számítógép rádióhullámok segítségével küldött adatokat egy közeli gazdagéphez. Az adatok az ARPANET-en keresztül az Egyesült államok másik felébe, majd onnan egy műhold közvetítésével Londonba jutottak. Az ARPANET-et eredetileg csak az állományok átvitelére fejlesztették ki. A felhasználók azonban hamarosan elektronikus levelezést és levelezési listákat követeltek és kaptak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ARPANET a tudományos együttműködés és haladás szempontjából nagyon fontos szerepet tölt be. Mivel azonban a hálózatot csak a Védelmi Minisztériummal szerződésben álló intézmények használhatták, ezért megoldást kellett keresni a többi egyetem számára is. 1983-ban, amikor a hálózatról leválasztották a katonai jellegű részt (MILNET), egyfajta internet alakult ki, amelynek gerincét az ARPANET adta. Azonban a probléma továbbra is fennállt, mert az ARPANET eredetileg a Védelmi Minisztérium hálózata volt. Ezért az 1980-as évek vége felé a National Science Foundation létrehozta az NSFNET hálózatot, amely az ARPANET-et váltotta fel. Maga az ARPANET 1990-ben megszűnt. valósította meg a hatvanas években. A rendszer minden használója rendelkezik egy postaládával (ez legtöbbször a számítógép merevlemeze), ahol a feladó tárolja, és ahonnan a címzett lehívhatja a neki szóló üzeneteket. Az üzenet lehet szöveges, de akár bináris állományTulajdonképpen minden állomány bináris, hiszen a számítógépek kettes számrendszerben dolgoznak. Az általánosan elterjedt szóhasználat azonban megkülönbözteti a csak szöveget, azaz szabványos karaktereket tartalmazó állományokat azoktól, amelyekben speciális vezérlőkarakterek is előfordulnak. Bináris állományban a szabványos ASCII karakterkészletben nem szereplő karakterek is szerepelnek. Ilyen lehet például egy végrehajtható program, vagy egy grafikát, hangot tartalmazó állomány is. Amennyiben az Interneten keresztül továbbítunk állományokat a File Transfer Protocol segítségével, akkor bináris állományok esetén a tranzakció megkezdése előtt be kell gépelni a binary parancsot, ugyanis alapértelmezésben csak az egyszerű szöveges állományok továbbítása lehetséges (ez azt jelenti, hogy az FTP 7 bites információegységekben méri az adatokat). is. Az üzenet elküldéséhez szükség van egy levelezőprogramra, és ismernünk kell a címzett e-mail-címét is.
Az elektronikus levelezés a mai napig az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. legnépszerűbb szolgáltatása; népszerűségének okát is valószínűleg ebben kell keresni. Az ARPANET-et eredetileg ugyan az állományátvitelA hálózatok összekapcsolása (internetworking) által lehetővé vált egyik legfontosabb, az egymással összekötött számítógépek között az állományok átvitelét megvalósító szolgáltatás. A technikai, megvalósítási részleteket minden esetben egy állományátviteli protokoll írja le. A szolgáltatás igénybevételéhez mind a fogadó, mind a küldő számítógépnek ugyanazon állományátviteli protokoll követelményeinek megfelelő programot kell futtatnia, amelyek az adott állományátvitelt vezérlik. és a távoli bejelentkezés miatt hozták létre, de valójában az elektronikus levelezés szolgáltatása volt az, amely meggyőzte az illetékeseket, hogy az ARPANETAz Amerikai Védelmi Minisztérium kutatóintézetében (Advanced Research Project Agency) a hatvanas években kifejlesztett távolsági számítógép-hálózat, amely 1969 decemberétől állt az egyetemek és a kutatóintézetek rendelkezésére. A fejlesztés célja a különböző katonai és kutatói szférák közötti nagy sebességű kommunikáció megteremtése volt.. Ez a projekt - és a később ebből megszületett hálózat - adta a mai Internet technikai megvalósításának alapját. Az 1960-as évek végén a Bolt, Beranek és Newman nevű cég nyerte meg a hálózat megépítésére kiírt pályázatot. Megtervezték a mai útvonal-választók (router) elődjét, majd ezeket az USA négy egyetemén (3 Kaliforniában, 1 Utahban) üzembe is helyezték. 1969 szeptember 2-án megszületett az ARPANET, amelyet akkor még telefonvonalak kötöttek össze. Mivel a számítógépes kommunikációban sokszor fordul elő az, hogy egy-két percig rengeteg a feldolgozni való adat, majd jó sokáig szinte semmi sem történik, ezért nem igazán szerencsés, ha két számítógép folyamatosan lefoglal egy vonalat. Ennek a problémának a feloldására irányultak a korai kutatások, majd így került kifejlesztésre az úgynevezett csomagkapcsolt hálózat. Ebben az esetben a kommunikáció úgy történik, hogy az adatokat kisebb csomagokra bontják, amelyek mindegyikét megfelelő azonosítással látják el (küldő címe, célállomás címe, stb.) Ezeket a csomagokat aztán a hálózat lebontja bitek sorozatára, amit a számítógépek a vonalra tesznek. A célállomások a bitekből és a csomagokból felépítik az eredeti üzenetet. Az ARPANET fejlesztését erősen befolyásolták katonai célok is. Egyrészt hardver-független protokollok, másrészt olyan hálózat kifejlesztését kívánták, amely egy esetleges csapásmérő támadás után is üzemképes marad. A sikeres kutatómunka eredményét egy 1978-ban végrehajtott teszttel mutatták be, amelyben egy kaliforniai autópályán haladó kamionban elhelyezett számítógép rádióhullámok segítségével küldött adatokat egy közeli gazdagéphez. Az adatok az ARPANET-en keresztül az Egyesült államok másik felébe, majd onnan egy műhold közvetítésével Londonba jutottak. Az ARPANET-et eredetileg csak az állományok átvitelére fejlesztették ki. A felhasználók azonban hamarosan elektronikus levelezést és levelezési listákat követeltek és kaptak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ARPANET a tudományos együttműködés és haladás szempontjából nagyon fontos szerepet tölt be. Mivel azonban a hálózatot csak a Védelmi Minisztériummal szerződésben álló intézmények használhatták, ezért megoldást kellett keresni a többi egyetem számára is. 1983-ban, amikor a hálózatról leválasztották a katonai jellegű részt (MILNET), egyfajta internet alakult ki, amelynek gerincét az ARPANET adta. Azonban a probléma továbbra is fennállt, mert az ARPANET eredetileg a Védelmi Minisztérium hálózata volt. Ezért az 1980-as évek vége felé a National Science Foundation létrehozta az NSFNET hálózatot, amely az ARPANET-et váltotta fel. Maga az ARPANET 1990-ben megszűnt. nélkülözhetetlen.
A telefonnal és a hagyományos postai levélszolgáltatással (snail mail, azaz csigaposta, utalva a “sebességére”) összehasonlítva előnyei és hátrányai is vannak. A telefonhoz képest a legnagyobb előnye az, hogy elkerülhető vele a csiki-csuki játék, amikor is két ember napokig sikertelenül próbálja elérni egymást. Az előny itt azért jelentkezik, mert az elektronikus levelezés egy úgynevezett tárol-és-továbbít elvű rendszer: az elküldött üzenetet addig tárolja a címzett rendszere, amíg a címzett be nem jelentkezik. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nem jelentkezik be? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett be szokott jelentkezni, akkor biztonságosabb a telefon, vagy a hagyományos levél. Az igaz, hogy az elektronikus levél nem olyan gyors, mint a telefon, de sokkal gyorsabb a postai szolgáltatásnál, ugyanis egy üzenet perceken belül a címzetthez érhet.
Egy elektronikus levél két részre osztható: a fejlécben szerepel a feladó és a címzett címe, a feladás dátuma (másodpercre pontosan), a levél témája, illetve az, hogy a címzetten kívül kinek ment el még a levél. A levél másik része tartalmazza magát az üzenet szövegét. Az elektronikus üzenetekhez általában hozzá lehet csatolni különböző kiegészítéseket (képeket, hangállományokat, rajzokat, stb). Ennek módja nagymértékben függ a használt levelezőprogramtól. Az Interneten a levelezést a Simple Mail Transfer Protocol (SMTPAngol mozaikszó a Simple Mail Transfer Protocol (egyszerű levéltovábítási protokoll) szavak kezdőbetűiből. Az SMTP az ARPANET által kidolgozott és használt, alkalmazást leíró protokoll, amely a hálózaton az elektronikus levelek továbbításának mikéntjét definiálja., egyszerű postázó protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük.) vezérli, amely az üzenetek titkosításának lehetőségét sajnos nem tartalmazza. Ilyen irányú fejlesztések történnek az SMTPAngol mozaikszó a Simple Mail Transfer Protocol (egyszerű levéltovábítási protokoll) szavak kezdőbetűiből. Az SMTP az ARPANET által kidolgozott és használt, alkalmazást leíró protokoll, amely a hálózaton az elektronikus levelek továbbításának mikéntjét definiálja. kiterjesztésére.