December 5, 2024

Információk szervezése a hálózaton

Az információk összegyűjtése, rendezése és megkeresése, a dinamikusan változó hálózaton nem egyszerű dolog. Hogyan szervezhetjük meg az információk közötti kapcsolatokat? Alapvetően két megoldás kínálkozik:

  • Az egyik a hierarchikus: ez azt jelenti, hogy az információk közötti összefüggéseket egy szintekből álló rendszerbe szervezzük; elindulunk a legmagasabb szintről, és minden szinten kijelöljük amihez tartozó alatta lévő szinten folytatjuk a keresést. Ez hasonló a számítástechnikában megszokott menürendszerhez: egy menüpontot kiválasztva megnyílik egy almenü, majd abból kiválasztva egy újabb, és így tovább. Jó példa erre a könyvtárakban használt Egyetemes Tízes Osztályozás (ETO) rendszer, amely az emberiség tudásanyagát ilyen módon próbálta rendszerezni: tíz főcsoportot választott, és ezeken belül újabb alcsoportokat definiált.
    Például az elektrotechnika témakör: a 6. főcsoport (Alkalmazott tudományok, technika) 62 alcsoportjának (Technika) 621 jelölésű (Gépek, elektrotechnika) témaköre.
    Ennek a rendszernek számos előnye mellett hátrányai is vannak: nagyon kötött, a struktúra felsőbb szintjei már nem változtathatók meg; minden információt valahova be kell sorolni; ez felveti a határterületek besorolásánál a nem egyértelműség kérdését. Nem veszi figyelembe azt, hogy az egyik terület robbanásszerű fejlődése miatt aránytalanná válik az egyes alszintek egymáshoz viszonyított súlya.
  • A másik lehetőség az információk olyan szervezése, amely az egymásra való utalásokon, hivatkozásokon alapul. Erre is van példa az írott médiákban: a lexikonokban szereplő ún. kereszthivatkozások (jelölése ->, jelentése:lásd). Ez a megoldás már rugalmassá teszi az információk közötti kapcsolatok szervezését, de a hagyományos írott anyagokban használata kényelmetlen: a lapokat ide-oda kell forgatni, ott a hivatkozott részt megkeresni, elolvasni, majd visszatérve az eredeti helyre az olvasást folytatni… Ezen okok miatt ez a hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk.
Kapcsolatok az információk között
30. ábra: Kapcsolatok az információk között

Az Internet alkalmazási rétege

Kapcsolódás az Internetre

Az Internet felépítését a 30. ábrán láthatjuk. A legfontosabb része a nagy adatátviteli sebességű, általában optikai kábelekből, és műholdas kapcsolatokból álló gerinchálózat (bone), amely az ide kapcsolódó hálózatok információit szállítja.

Internet kommunikáció
31. ábra: Internet kommunikáció

A csomagokat routerek irányítják a különféle útvonalakon. Azonban kevés felhasználónak adatik meg a gerincre csatlakozás közeli lehetősége, általában a “főúttól messze”, mellékutak mentén, vagy csak egy kis ösvény végén laknak. Ez a hasonlat itt azért is találó, mert valóban tükrözi az adatátviteli sebesség csökkenését, amit például egy telefonos kapcsolat jelenthet. A felhasználó által elérhető adatátviteli sebességet a gerincig vezető alhálózatok adatátviteli sebessége közül a legkisebb fogja meghatározni.

A megfelelő hálózati teljesítmény eléréséhez csak nagy teljesítményű gépekkel lehet a gerincvonalakra csatlakozni. Az átlagos felhasználók ezért a helyi hálózati kapcsolataikat használhatják fel, míg egyéni felhasználók számára az Internet szolgáltatók (providerek) által üzemeltetett nagyteljesítményű gépeken keresztül való csatlakozás a megoldás. Ennek megfelelően a következő kapcsolódási megoldások lehetségesek:

  • Hálózati kapcsolódás. Feltétel: a helyi hálózaton a TCP/IP protokoll használata. Egy routeren keresztül az Internetre küldött csomagok eljuthatnak a célokig.
  • SLIP/PPP kapcsolat. Telefonvonalon keresztüli kapcsolódás. Ilyenkor egy modem és a telefonvonalon TCP/IP szerű kapcsolatot megvalósító SLIP/PPP (SLIP – Serial Line Interface Protocol, PPPPoint to Point Protocol) protokoll szükséges. Számítógépünk a vonal másik végén egy Internetre kapcsolódó kiszolgáló számítógépen keresztül egy IP címet hordozó hálózatra kapcsolt géppé válik.
  • On-line szolgáltatón keresztül (terminál emulációval) az Internetre kapcsolódó gépen fut az a program, amelyet a telefonvonalon keresztül a számítógépet terminálként használva kezelünk.

A felhasználót általában nem ez, hanem az elérhető szolgáltatások érdeklik. A szolgáltatások alapvetően két csoportba sorolhatók: közvetlen hálózati kapcsolatot nem igénylő (off-line) szolgáltatás – ilyen a levelezés-, és azt igénylő (on-line) szolgáltatások. Ennek megfelelően is több megoldás lehetséges:

  • A legegyszerűbb szolgáltatás a levelezés: ez lényegében hálózati kapcsolatot nem igényel. Általában egy Internet szolgáltató számítógépén elhelyezett postaládát használunk: ennek tartalmát modemes kapcsolaton keresztül kezelhetjük;
  • UUCP- (Unix to Unix Copy) protokoll segítségével, Unix-ot futtató géppel modemen keresztül kapcsolódunk a szolgáltató gépére és a leveleket egy menetben fel-, illetve letöltjük;
  • Shell-számlát nyitunk: terminálként (vagy a szolgáltató speciális szoftverén
    keresztül) bejelentkezünk a szolgáltató gépére, és arról böngésszük a hálózatot;
  • SLIP vagy PPP számlát nyitunk, amelyen keresztül gyakorlatilag minden böngésző, levelező és kommunikációs Internet-alkalmazást futtathatunk ;
  • Ha megvan a lehetőség rá, beköthetjük helyi hálózatunkat az Internetbe. TCP/IP-t és az Internet-segédprogramokat telepítünk a hálózaton, majd a LAN-t valamilyen hálózati kapcsolattal (X.25 DTE-DCE, ISDN, nagy sebességű bérelt telefonvonal) routeren keresztül rácsatlakoztatjuk az Internetre.

Az Interneten mivel eltérő felépítésű hálózatokat kötnek össze, szükséges az Interneten folyó kommunikáció közös szabványainak kidolgozása, amelyet az RFC (Request for Comments) dokumentumok tartalmazzák, amelyekről a fejezet végén adunk egy rövid összefoglalót. A szabványok közös alapjául a UNIX operációs rendszerben megvalósított megoldások szolgáltak, mivel elsőként ilyen operációs rendszerű gépeket kötöttek össze, és jelenleg is az Internet-ben lévő gépek többségén a UNIX valamelyik változat fut. Az Internet lényegesebb alkalmazási protokolljai a következők:

  • SMTP- Simple Mail Transfer Protocol egy alkalmazási protokoll, amely a hálózati felhasználók egymással való kommunikációját teszi lehetővé. Leveleket
    tud küldeni és fogadni.
  • TELNET Terminál emuláció segítségével a saját gépét terminálnak használva egy távoli hosztra felhasználóként lehet bejelentkezni.
  • FTP File Transfer Protocol A fájl átviteli eljárás segítségével a felhasználónak lehetővé teszi az általános könyvtár és fájlműveletek végrehajtását a saját gépe és egy távoli hoszt lemezegysége között. Pl.: fájlokat vihet át, törölhet, átnevezhet fájlokat.
  • GOPHER Hierarchikusan felépített információban kereső protokoll
  • HTTP HyperText Transport Protocol
  • NEWS Hálózaton keresztüli hírszolgáltatást (newsgroup) megvalósító protokoll (Network News Transport Protocol)

Ezek segítségével az Internet által jelenleg biztosított lényegesebb szolgáltatások
ABC sorrendben :

  • Archie -szoftverkereső szolgáltatás
  • Ejournals -hálózaton keresztül terjesztett újságok
  • E-mail – elektronikus levelezés
  • Finger – hálózati felhasználók adatszolgáltatása
  • FTP – távoli gépek közötti állománycsere
  • Gopher – menürendszerű adatforrás-tallózó
  • IRC – többcsatornás, többirányú párbeszédes kapcsolat
  • Jughead -korlátozott képességű Gopher menütallózó
  • Listserver – levelezési csoportok kiszolgálása
  • Usenet – hírcsoportok kiszolgálása
  • Talk – kétirányú párbeszédes kapcsolat
  • Telnet – távoli gépeken történő munka
  • Veronica -világméretű Gopher menütallózó
  • Wais – adatbázis alapú információ szolgáltató
  • WWW – hypertext és multimédia alapú Gopher
  • White Pages – hálózati-felhasználó kereső szolgáltatás
  • Whois – hálózati-felhasználó kereső szolgáltatás
  • Zines – hálózaton keresztül terjesztett magazinok

A következőkben ezen protokollok és szolgáltatások közül a legfontosabbakat mutatjuk be. A most következő részekben felhasználjuk a TCP/IP protokollal foglalkozó részben szereplő ismereteket, de az összefüggések jobb megértése érdekében lesznek olyan dolgok amelyeket megismételünk.