A HTML nyelv referenciája

A Web általános kliens-szerver hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy HTTP-szerver program fut, amely a böngészőA böngésző tulajdonképpen olyan szoftver, amellyel a World Wide Web hálózaton kalandozhatunk, az információk tömkelegében böngészhetünk, különböző erőforrásokat térképezhetünk fel. Ezt az oldalt valószínűleg ön is valamelyik böngészőprogram segítségével olvassa. A böngésző kliensként működve a kiszolgálókkal felveszi a kapcsolatot és azoktól különböző információkat szerez be. Egyszerű eszközöket nyújtanak az állományok feltérképezésére és letöltésére, amit egyébként a kissé nehézkesebb Archie és FTP segítségével kellene végrehajtani. A legelterjedtebb grafikus böngészők között található a Opera,a Chrome és a Mozilla Firefox. A szövegesek legelterjedtebbike a Lynx, amellyel leginkább unix operációs rendszereken találkozhatunk. kliensek által küldött kéréseknek megfelelően elküldi a kért információt a kliensA kliens egy olyan program vagy számítógép, amely egy adott szolgáltatás igénybevételéhez szükséges. Kliens, azaz magyarul ügyfél - a mindennapi szolgáltató-ügyfél kapcsolat szóhasználatából. A kért szolgáltatást biztosító programokat vagy gépeket nevezzük kiszolgálóknak (angolul server). Kliens például az ön által használt böngészőprogram is. Ez esetben a szolgáltatást egy World Wide Web kiszolgáló biztosítja. gépére. Minden információInformációnak nevezünk mindent, amit a rendelkezésünkre álló adatokból nyerünk. Az információ olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, ami addig nem volt a birtokunkban. Az információ legkisebb egysége a bit. A számítástechnikában a programok is 1 bites információkból épülnek fel. kérés és az arra adott válasz különálló tranzakció. A kapcsolat minden esetben csak kérés és a válasz idejére jön létre. A felhasználó a dokumentumba beépített tetszőleges kapcsolat felhasználásával folytathatja a böngészést.

Ma már gyakorlatilag minden platformon létezik olyan alkalmazás, amellyel HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. dokumentumokat lehet megjeleníteni. Ez a tény igen nagy jelentőséget ad a HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. nyelvnek. A legelterjedtebb böngészők közül a Netscape Navigator és a Mozilla többplatformosak, valamint a Microsoft InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. Explorer (mely csak Windows és MacAz IEEE 802.2-es szabvány az adatkapcsolati réteg felső részét, az ún. LLC (Logical Link Control - logikai kapcsolatvezérlés) alréteget definiálja. Sokáig vita volt arról, hogy az eltérő közeg-hozzáférési módszerek miatt hová tartozzon a közeghozzáférés: a fizikai réteghez, vagy az adatkapcsolati réteghez. A vita lezárásaként az adatkapcsolati réteget osztották két részre: a közeg-hozzáférési alrétegre (MAC - Media Access Control - közegelérés vezérlés) és az LLC-re. platformon létezik). A hipertextA hierarchikus információszervezés mellett a másik lehetőség az információszervezésre az információk olyan szervezése, amely az egymásra való utalásokon, hivatkozásokon alapul. Erre is van példa az írott médiákban: a lexikonokban szereplő ún. kereszthivatkozások (jelölése ->, jelentése:lásd). Ez a megoldás már rugalmassá teszi az információk közötti kapcsolatok szervezését, de a hagyományos írott anyagokban használata kényelmetlen: a lapokat ide-oda kell forgatni, ott a hivatkozott részt megkeresni, elolvasni, majd visszatérve az eredeti helyre az olvasást folytatni... Ezen okok miatt ez a hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk. mint adat- és információforrás a számítástechnika, az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. és az információ-áramlás rohamos fejlődését idézte elő.

A HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. (Hyper Text Markup Language) arra készült, hogy segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehessen készíteni. A nyelv alkalmas arra, hogy logikai kapcsolatokat hozzunk létre dokumentumok között, vagy dokumentumon belül, valamint képes kezelni a dokumentum és a felhasználó közötti integrációkat. A hipertextA hierarchikus információszervezés mellett a másik lehetőség az információszervezésre az információk olyan szervezése, amely az egymásra való utalásokon, hivatkozásokon alapul. Erre is van példa az írott médiákban: a lexikonokban szereplő ún. kereszthivatkozások (jelölése ->, jelentése:lásd). Ez a megoldás már rugalmassá teszi az információk közötti kapcsolatok szervezését, de a hagyományos írott anyagokban használata kényelmetlen: a lapokat ide-oda kell forgatni, ott a hivatkozott részt megkeresni, elolvasni, majd visszatérve az eredeti helyre az olvasást folytatni... Ezen okok miatt ez a hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk. alapötlete az, hogy egy folyamatos szövegben el lehet helyezni olyan kereszthivatkozásokat, amellyel a szöveg tetszőleges részére lehet ugrani, majd visszaugrani arra helyre, ahol megszakítottuk a folyamatos olvasást. A hipertextA hierarchikus információszervezés mellett a másik lehetőség az információszervezésre az információk olyan szervezése, amely az egymásra való utalásokon, hivatkozásokon alapul. Erre is van példa az írott médiákban: a lexikonokban szereplő ún. kereszthivatkozások (jelölése ->, jelentése:lásd). Ez a megoldás már rugalmassá teszi az információk közötti kapcsolatok szervezését, de a hagyományos írott anyagokban használata kényelmetlen: a lapokat ide-oda kell forgatni, ott a hivatkozott részt megkeresni, elolvasni, majd visszatérve az eredeti helyre az olvasást folytatni... Ezen okok miatt ez a hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk. dokumentum hálózaton történő átvitelekor ASCII  karakterekből álló fájl átvitele történik, melyben nincs semmilyen vezérlő karakter, hanem ú.n. vezérlőjelek vannak benne (markup tags), amelyek biztosítják, hogy a dokumentum megfelelő formában jelenjen meg a képernyőn, illetve leírják a beillesztett képek és kapcsolódó dokumentumok (linkA hipermédia, a hipertext fogalma; élőkapocs. A hipermédiás dokumentumban szereplő linkek más dokumentumokkal teremtenek kapcsolatot. Linkek találhatók a World Wide Web honlapjain is; ezeket a különféle böngészőprogramok általában aláhúzással, kiemeléssel jelölik. (Ebben a szócikkben az öt kiemelt kifejezés szintén élőkapocs.)) helyét.

Ezekkel az ú.n. „linkekkel” (magyarul inkább élőkapocsnak nevezzük) dokumentumokon belül, vagy különböző dokumentumok között lehet vándorolni. A dokumentumok, illetve ezek egyes részei közötti kapcsolatok magába a szövegbe épülnek be megjelölt szavak és grafikus elemek formájában. Amikor ezeket a felhasználó egérrel kijelöli (rájuk kattint), akkor a rendszer automatikusan létrehozza a kapcsolatot, és a kapcsolt dokumentumot, vagy grafikát megjeleníti a képernyőn. A kapcsolt dokumentumot a továbbiakban, mint „új dokumentumot” kezeli a rendszer. Az új dokumentum is tartalmazhat további élőkapcsokat, amelyek a dokumentumon belülre, vagy azon kívülre mutatnak, így bárhol lehetnek az Interneten.

A Web úgy is tekinthető, mint egy dinamikus információ-tömeg, amelyben a hipertextA hierarchikus információszervezés mellett a másik lehetőség az információszervezésre az információk olyan szervezése, amely az egymásra való utalásokon, hivatkozásokon alapul. Erre is van példa az írott médiákban: a lexikonokban szereplő ún. kereszthivatkozások (jelölése ->, jelentése:lásd). Ez a megoldás már rugalmassá teszi az információk közötti kapcsolatok szervezését, de a hagyományos írott anyagokban használata kényelmetlen: a lapokat ide-oda kell forgatni, ott a hivatkozott részt megkeresni, elolvasni, majd visszatérve az eredeti helyre az olvasást folytatni... Ezen okok miatt ez a hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk. segítségével indexek és logikai kapcsolatok vannak. Ennek
eredményeként egy adott információInformációnak nevezünk mindent, amit a rendelkezésünkre álló adatokból nyerünk. Az információ olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, ami addig nem volt a birtokunkban. Az információ legkisebb egysége a bit. A számítástechnikában a programok is 1 bites információkból épülnek fel. a hálózatÁltalában hálózaton sok eszköz összekapcsolt együttesét értjük. így egy számítógépes hálózatban, nem meglepő módon, számítógépek vannak egymással fizikai kapcsolatban. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy minden gép minden másikkal közvetlenül össze van drótozva, hanem azt, hogy elvileg mindegyikük fel tud építeni kapcsolatot bármelyik másikkal. A közvetlen fizikai kapcsolat inkább a helyi hálózatokra jellemző. Mire jó (egyáltalán jó-e) a hálózat? Legfőképpen arra, hogy az összekapcsolódás révén az információ áramlása felgyorsul. Hasznos a hálózat abban a tekintetben is, hogy a számítógépek összekapcsolásával az eredetileg egyedül álló, gyengébb teljesítményű gépek együtt egy nagy teljesítményű rendszert alkotnak, amelynek segítségével különböző feladatok oldhatók meg. Mindezek pedig kifejezetten előnyös tulajdonságok. bármely részéről megszerezhető akár több úton keresztül. Minden információs egység (kép, grafika, animáció, szöveg) forrásként jelenik meg a hálózaton, melyekre olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni az adott forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni az adott forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URLUniform Resource Locator egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található. Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hipertext lényege. Az URL a következő információkat tartalmazza: a protokollt, a kiszolgálónak az Internet-nevét, a kiszolgáló portjának a számát, a forrás helyét. (Uniform Resource LocatorUniform Resource Locator egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található. Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hipertext lényege. Az URL a következő információkat tartalmazza: a protokollt, a kiszolgálónak az Internet-nevét, a kiszolgáló portjának a számát, a forrás helyét. – Egységes Forrás AzonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk.) adja meg.

Egy HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. fájl tetszőleges szövegszerkesztővel elkészíthető, ha az adott szövegszerkesztő képes sima szöveget menteni. Az így elkészített dokumentumoknak az a legnagyobb előnye, hogy semmilyen felesleges adatot nem tartalmaznak. Az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. rohamos fejlődésével a HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. dokumentumok elkészítésének igénye jelentősen megnőtt, ezért az egy-egy oldal készítésére fordítható idő ennek arányában lecsökkent. Megjelentek a különböző honlapA honlapok a World Wide Web hipermédiás dokumentumai, amelyek pókhálószerűen fonják be a világot. A honlapok a felhasználók vagy a számítógépek - általában HTML-nyelven megírt - kiindulási lapjai, ahol információkat közölnek, illetve ahonnan más honlapokra juthatunk el. fejlesztői környezetek, amelyekkel gyorsan, nagy tömegben lehet HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. dokumentumokat készíteni viszonylag kevés ismerettel. Ezekkel gyakorlatilag mindenki elkészítheti saját Web-oldalát, vagy inkább honlapját.
Nagy előnye ezeknek az alkalmazásoknak a gyorsaság. Ugyanakkor azt az árat kell fizetnünk ezért, hogy a dokumentum mérete nem lesz optimális, mert olyan felesleges kiegészítő információkat is tartalmaz, amelyeket a hagyományos szövegszerkesztőkkel készített dokumentumok nem tartalmaznak. Különösen hírhedt ebből a szempontból a Microsoft Frontpage. Többek között ennek köszönhető, hogy az igazán igényes honlapok még ma is meglehetősen sok “kézimunkát” tartalmaznak.