Angol szó, jelentése: cím. Az Interneten belül a számítógépeket, illetve a számítógépes erőforrásokat azonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk. More cím. A kapcsolódó gazdagépek (hosztok) millióinak egyedi IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. More címe, az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. More felhasználóinak pedig egyedi e-mailElectronic mail A legalapvetőbb szolgáltatás, a legelső, amit az Interneten használtak, az elektronikus levelezés. Egy levelezőprogram (mail) segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezőnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó Email címe általánosan a következőképpen épül fel: felhasználói_név @ gépnév.domain_név.subdomain_név.ország(intézmény)azonosító Általánosan fogalmazva egy felhasználói név (username) és egy cím (domain) részből áll, a kettő között a @ jel található. Ez a "kukac" az angol "at" szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL (melyik gépen) található meg. Első változatát az ARPANET valósította meg a hatvanas években. A rendszer minden használója rendelkezik egy postaládával (ez legtöbbször a számítógép merevlemeze), ahol a feladó tárolja, és ahonnan a címzett lehívhatja a neki szóló üzeneteket. Az üzenet lehet szöveges, de akár bináris állomány is. Az üzenet elküldéséhez szükség van egy levelezőprogramra, és ismernünk kell a címzett e-mail-címét is. Az elektronikus levelezés a mai napig az Internet legnépszerűbb szolgáltatása; népszerűségének okát is valószínűleg ebben kell keresni. Az ARPANET-et eredetileg ugyan az állományátvitel és a távoli bejelentkezés miatt hozták létre, de valójában az elektronikus levelezés szolgáltatása volt az, amely meggyőzte az illetékeseket, hogy az ARPANET nélkülözhetetlen. A telefonnal és a hagyományos postai levélszolgáltatással (snail mail, azaz csigaposta, utalva a "sebességére") összehasonlítva előnyei és hátrányai is vannak. A telefonhoz képest a legnagyobb előnye az, hogy elkerülhető vele a csiki-csuki játék, amikor is két ember napokig sikertelenül próbálja elérni egymást. Az előny itt azért jelentkezik, mert az elektronikus levelezés egy úgynevezett tárol-és-továbbít elvű rendszer: az elküldött üzenetet addig tárolja a címzett rendszere, amíg a címzett be nem jelentkezik. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nem jelentkezik be? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett be szokott jelentkezni, akkor biztonságosabb a telefon, vagy a hagyományos levél. Az igaz, hogy az elektronikus levél nem olyan gyors, mint a telefon, de sokkal gyorsabb a postai szolgáltatásnál, ugyanis egy üzenet perceken belül a címzetthez érhet. Egy elektronikus levél két részre osztható: a fejlécben szerepel a feladó és a címzett címe, a feladás dátuma (másodpercre pontosan), a levél témája, illetve az, hogy a címzetten kívül kinek ment el még a levél. A levél másik része tartalmazza magát az üzenet szövegét. Az elektronikus üzenetekhez általában hozzá lehet csatolni különböző kiegészítéseket (képeket, hangállományokat, rajzokat, stb). Ennek módja nagymértékben függ a használt levelezőprogramtól. Az Interneten a levelezést a Simple Mail Transfer Protocol (SMTP, egyszerű postázó protokoll) vezérli, amely az üzenetek titkosításának lehetőségét sajnos nem tartalmazza. Ilyen irányú fejlesztések történnek az SMTP kiterjesztésére. More címe van, amely lehetőséget ad arra, hogy a levelesládákba elektronikus üzenetet lehessen küldeni. Az ilyen címeket a domén (domain) nevek rendszerének – másképpen tartományi névrendszernek – megfelelően használhatjuk.